Az Év szakosztályvezetője – interjú Horváth Zoltánnal

Amikor készültem a beszélgetésre Horváth Zoltánnal, már biztosan tudtam, hogy egy jó hangulatú és szakmailag is kiváló emberrel fogok találkozni. Ugyanis nem véletlen szoktak megválasztani valakit az év szakosztályvezetőjének és a Budapesti Úszó Szövetség elnökének. A Városgazda Utánpótlás Akadémia születése óta karmestere úszóinknak és a sok rekordot, a magas létszámot igazán csak köszönhetjük valaminek. 

Megkaptad az Év szakosztályvezetője díját. Hogyan érezted magad a neved hallatán?

Nagyon örülök a díjnak és nem titkolom, meglepődtem, amikor a nevemet hallottam.

Miért éppen most kaphattad meg a díjat?

Úgy gondolom, az a sok munka, a befektetett idő és energia, amivel hozzájárultunk az úszó szakosztály fejlődéséhez az utóbbi négy év alatt, az most érett be. Így kell tekintenem rá és nem ad hoc jelleggel, hiszen valahol régen kezdődött el az a folyamat, aminek a gyümölcsének ma örülünk.

 

Mi vezetett a szakosztály sikeréhez?

A csapat. Mivel ez egy rendszer és a rendszer soha sincsen kész, mert azzal állandóan foglalkozni kell, így a sikereinknek sincsen még vége és határa sem. Állandó javításra szorult és szorul a mai napig, hiszen sok-sok szempont alapján készült. Figyelembe kell vennünk a helyi adottságokat, sávmennyiséget a hozzárendelt oktatókat, a felsőbb igényeket. Olyan összetett az egész, hogy úgy gondolom, most vagyunk fél útnál. Nem tovább. Meglepő potenciál rejtőzik még a rendszerünkben, de a kiteljesedésének a kulcsa nem mindig a mi kezünkben van.

Hogyan tovább?

Fenntartani valamit sokkal nehezebb, mint gondolják. Elértünk egy magas szintet és innen továbblépni még nehezebb. Fontos, hogy legyen egy olyan Gyerek- szülő- edző háromszög, aminek úgy kell működnie, mint egy svájci órának.

Hogyan áll össze a rendszer?

Mi a vízhez szoktatástól a versenyeztetésig foglalkozunk gyerekekkel. Úgy vélem egy vezetőnek meg kell mutatni a helyes irányt, és ha szükséges, segíteni az embereknek az elképzeléseik megvalósításában. Igyekszem óvatosan terelgetni őket. Fontos, hogy mindenkinek legyen saját véleménye és érdemi vita annak érdekében, hogy az oktatás folyamatosan fejlődhessen. Mivel nem én oktatok minden gyereket, ezért fontos, hogy az alap tézis minden helyen megjelenjen. Akár egy franchise rendszer. Ezek a lehetőségek biztosítják az uszodáink közötti átjárás lehetőségét is. Órákat tudnék beszélni a rendszerekről, azok gazdasági hátteréről.

Hogyan indult a szakosztály?

Amikor Banyár László felkért a szakosztályvezetői pozícióra, nagyon kompromisszumkész volt és úgy érzem, hogy ezt a díjat akkor tudom értékelni igazán, ha figyelembe veszem azokat a lehetőségeket, amiket a kezdetekkor kaptam. Nem az első eset, hogy vezetőként bizonyítanom kell. Tapasztalataimat a versenyszférából szereztem, így volt rálátásom a hibákra is. Nem hogy a nulláról, inkább a mínuszból indultuk. Át kellet szervezni az oktatást, új oktatókra volt szükség, meg kellet találni a megfelelő sarokpontokat a fejlődéshez. Mindez nem volt egyszerű.

Ahogy előbb már említetted a csapatot. A siker kulcsa talán?

Hiába találom ki a világ legjobb dolgát, ha nincsenek meg a legmegfelelőbb embereim a feladatra. Minden folyamatra meg kellett találni a kulcsfontosságú embereket. Éppen ezért úgy érzem, hogy meg kell köszönnöm ezt a díjat a csapatomnak is. Ugyanis nélkülük nem valósulhatott volna meg mindez, ma nem tartanánk itt.

 A díjat köszönöm az oktatóknak, edzőknek!

Úgy érzem, hogy köszönettel tartozom mindenkinek, és elsőként a köszönet Marcsié (Halász Mária sportszervező, technikai vezető) hiszen, ha ő nincsen mellettem, akkor itt semmi sem működik. Őt is meg kellett találnunk és neki is be kellett fogadnia a gondolataimat. A sors így rendelte.

Köszönet továbbá azoké, akik nagyon sok órát eltöltenek a gyerekek tanítgatásával.

A teljesség igénye nélkül!Hajdú Eszternek, aki a testnevelő tanári munkáját cserélte le az oktatásra. Óvádi Eszterszinte az eleje óta velünk van. Egy óriási teherbírású és kreatív munkatársunk, aki rengeteget dolgozik és a táboraink egyik motorja. Egyszer képes volt kora reggel felkelni és lesütni közel 60 db palacsintát a gyerekeknek. Nem sokan tennék meg! Müller Márkkerületi testnevelő, aki mellékállásban dolgozik nálunk. Még fejlődnie kell ugyan, de jó irányba halad. Szabó Bálintúszó volt és a tavalyi táborban már nálunk volt gyakorlaton. Megtetszett neki a légkör, így ma már nálunk dolgozik oktatóként. Őt például mi fogjuk betanítani, hogy úgy oktasson, ahogy mi szeretnénk. Volt egy Kováts Vikink, akivel 4 évet dolgoztunk együtt. Nagyon nehéz lesz pótolni, hiszen meghatározó személyisége volt az oktatásunknak a Malévban. Simon Virágaz egyik fekete ló nálunk. Nem gondoltuk volna az elején, hogy ilyen jó lesz. Úgy tud bánni a gyerekekkel és a szülőkkel egyaránt, hogy példaértékű az oktatása. A teltházzal működő aquafitness-t egy éve a semmiből állította fel. Tandari Timimellékállásban van nálunk. Egy évig önként vállalta a hétvégi oktatásainkat. Hét napból hetet dolgozott. Ez példaértékű.

 Edzőink között…

Karvasz Károlymellékállásban van nálunk. Egy igazi szív lélek ember. Teljesen magáévá tudja tenni ezt az egészet. Nagyon jól kommunikál a szülőkkel, gyerekekkel. Neki ez csípőből jön. Pasku Balázsa mi igáslovunk. Az ő munkája nem fér bele 24 órába, de ezt is megoldja. Magasan a legtöbbed dolgozza a csapatban. Nélküle nem működne a rendszer. Rá szokták mondani, hogy tele van potenciállal. Folyamatosan fejlődik edzői munkája. Végül, de nem utolsó sorban Bernhardt Károly,akit Magyarország és a világ legjobb edzői között tartanak számon. Szerencsések lehetünk, hogy soraink közt tudhatjuk.

Konklúzió?

Azt szoktam mondani, Az úszás az egyetlen sport, aminek a nem tudása konkrét balesetveszély!!

Szerencsésnek érzem magam, mert azzal foglalkozhatok, ami már 3,5 éves korom óta meghatározza az életemet!