Dr. Lakó László (1935-2020)

Életének 86. évében elhunyt Dr. Lakó László FIDE-mester, a Városgazda Utánpótlás Akadémia NBII-es sakkcsapatának játékosa.

Lakó László Kecskeméten született és nőtt fel. Az ELTE bölcsészkarán filozófia-történelem szakon szerzett diplomát és az egyetemről kikerülve szinte azonnal filozófiát kezdett tanítani. Először a Műegyetemen, később már kandidátusként Székesfehérváron, majd a 80-as évek elején került újra vissza Budapestre.

1984-ben a Magyar Sakkszövetség főtitkárává nevezték ki. Nem kapott két kézzel a feladat után, de a végső érvre, hogy pártfeladat, az akkori időkben nemigen lehetett nemet mondani. A magyar sakkozás akkori konfliktusaiba hivatalból került bele és bár igyekezett tárgyszerűen és diplomatikusan eljárni, nem kerülhette el, hogy sebeket osszon és főleg kapjon.

Humánus, következetes tanár volt, főiskolai osztályát remek közösséggé kovácsolta. Rokonszenves fellépésű, kellemes társalgóként kollégái és diákjai egyaránt kedvelték. Évtizedeket tagadhatott volna le korából, amiben a folyamatos sportolás kiemelt szerepet játszott: fiatalon magas szinten kézilabdázott és kosarazott és még 80 felett is rendszeresen teniszezett.  Felesége tragikus halála nagyon megviselte, lányát és unokáit mindvégig féltő szeretettel segítette.

Sakkozói pályafutását Kecskeméten a legendás Tóth László keze alatt kezdte, majd az egyetem elvégzése után a Tipográfiában vált erős mesterjelöltté. A Videotonnak hosszú éveken át volt éltáblása, a vidékbajnokságokon már mestererejű sakkozóként szerepelt rendszeresen jól. Majd ismét a Tipográfiában sakkozott és 1989-ben igazolt a MAFC-hoz, melynek haláláig alapembere volt.  Elsőtáblásként már az első idényében hozzásegítette a csapatunkat fennállása legnagyobb eredményéhez, az NBI-be történő feljutáshoz. Az első osztályban az ő nevéhez fűződik a legnagyobb skalp és ezzel az egész szakosztály történetének leghíresebb partija: jó játszmában legyőzte a nyolcszoros világbajnokjelölt, olimpiai bajnok sakklegendát, Portisch Lajost. Még abban az évben FIDE-mesteri címet szerez és kezdetét veszi évtizedes vendégjátékosi szereplése Ausztriában.

Bő 30 éven át, egészen a legutolsó csapatbajnoki fordulóig volt stabil, megbízható játékosa együttesünknek. Fiatalkori éles megnyitásait (Szvesnyikov-változat, Volga-csel) később nyugodtabbakra (cseh Benoni, g6-os Caro-Kann) cserélte, de alapos megnyitáselméleti felkészültsége, kiváló pozíciós érzéke és kifinomult veszélyérzete idősebb korában sem hagyta cserben.

Emlékét megőrizzük.

 

Halász Csaba